Egyértelművé vált a szabályozás a csatorna hálózatra való rákötés szempontjából-A társasházak esetén is világos helyzetet teremtettek

A Közgyűlés hosszas előkészítés után 2010 februári ülésén megalkotta azt a rendeletet, amely mostantól világos és egyértelmű szabályokat határoz meg az ingatlanoknak a csatorna hálózatra való rákötése során.

A rendelet egy nagyon egyszerű alapelvet rögzít: Érd területén minden egyes fogyasztói egység után fizetni kell a rákötésért és egy egység után csak egyszer kell fizetni. De nézzük, mit is jelent ez a gyakorlatban!

A város területén korábban a következő formában történtek csatorna-beruházások illetve az alábbiak vannak folyamatban:

a) A Délbuda Térségi Viziközmű Társulat és az önkormányzat együttműködésében. Ezek a hálózat-szakaszok a megvalósítás után átadásra kerültek az önkormányzat tulajdonába, tehát jelenleg önkormányzati tulajdonban vannak;

b) Olyan területeken hálózat fejlesztés, ahol nem alakult meg társulat, de az önkormányzat vagy az érintettek közössége kiépítette a csatorna hálózatot. Ez esetben is a kiépült hálózat-szakaszok önkormányzati tulajdonban van.

c) Olyan területeken van jelen pillanatban hálózat fejlesztés, amelyek részben az Érdi Csatornamű Vízgazdálkodási Társulat érdekeltségi területéhez tartoznak, és részben nem terjed ki rájuk a társulat érdekeltségi területe. A jogszabályok szerint ezen szakaszok is megvalósítás után közösségi tulajdonban maradnak, azaz át lesznek adva az önkormányzat tulajdonába.

A jogszabályok eléggé hiányosak voltak eddig a tekintetben, hogy nem egyformán szabályoztak minden egyes esetet. Például ha egy társasház „albetétesítve” volt, akkor kimondta a jogszabály, hogy minden egyes lakás egy egységnek számít. Ha ugyanez a társasház nem volt megosztva a földhivatalnál, akkor nem volt eddig erre nézve egyértelmű a szabály. Ilyen különbségtételt nem lehetett megengedni, ezért a most megalkotott jogszabály ezt is rendezi.

Egyértelmű, hogy azok, akik valamely társulat tagjaként részt vettek a hálózat fejlesztésében, ezzel egyúttal jogot is szereztek arra, hogy külön csatlakozási díj megfizetése nélkül rácsatlakozhassanak a hálózatra. A rendelet pontosan ezt rögzíti, amikor meghatározza a rákötéskor alkalmazandó eljárást.

Ezek szerint a szennyvízelvezető hálózat mentén fekvő érdekeltségi egységeknek a hálózatba történő bekötését az érdekeltségi egység tulajdonosa az Üzemeltetőnél kezdeményezheti. Az Üzemeltető ilyen esetben kérni fogja, hogy a kezdeményező mutassa be, hogy az adott egység után már befizették a hozzájárulást. Ezt úgy lehet megtenni, hogy vagy az egyik társulat vagy a másik társulat vagy az önkormányzat részére való megfizetést igazolják. Aki nem tudja egyiket sem igazolni (pl. mert nem volt tagja egyik társulatnak sem vagy pl. ikerház esetén csak egyik egység után fizetett), akkor az adott egység után fizetendő hozzájárulás megfizetését fogják kérni az önkormányzat részére. Megjegyzendő, hogy a gyakorlat jelenleg is hasonló, azzal a különbséggel, hogy eddig ezt a pénzt az Üzemeltető szedte be.

Az „érdekeltségi egység” fogalmát a következőképpen határozták meg: a külön jogszabály szerinti egy helyrajzi számmal rendelkező ingatlan vagy önálló rendeltetési egység, amely egyben önálló szennyvíz-elvezetési hely.

A „szennyvíz-elvezetési hely” a szennyvízelvezető műbe bekapcsolt ingatlan, illetőleg azon belül mindazon épület, épületrész, önállóan használható bérlemény, amelyek vízhasználata mellékszolgáltatási szerződés alapját képező mellékvízmérővel mért, és szennyvizei elvezetését a házi szennyvízhálózat biztosítja.

Az „önálló rendeltetési egység” a meghatározott rendeltetés céljára önmagában alkalmas helyiség vagy helyiségcsoport amelynek a szabadból vagy az épületen belül közlekedőből nyíló önálló bejárata van.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Tételezzük fel, hogy adott egy olyan társasház, amely a földhivatalnál nincs „albetétesítve” azaz a telek osztatlan közös tulajdonban van és a felépítmények sem szerepelnek külön tulajdoni lapon.

A jogszabályok szerint ez esetben fizikailag ugyan egy bekötés történik, de mivel az adott telken több érdekeltségi egység azaz több háztartás van, minden egyes egység után igazolni kell a hozzájárulás megfizetését.

Sajnos tapasztaltból tudjuk, hogy bár a társulat szervezése során a sajtón keresztül is és a szervezők tájékoztatása szerint is próbálták elmondani mindenkinek, hogy minden egyes egység után kössenek szerződést, voltak akik ezt nem tették meg.

Ez esetben a rákötéskor azzal fognak szembesülni, hogy csak az tudja igazolni a hozzájárulás megfizetését, aki a csatornamű társulat tagjaként részletekben vagy egyben megfizette a hozzájárulást. Az, aki ilyent nem tud igazolni, ki kell majd akkor fizesse az akkori értéken a hozzájárulást. A rendelet induló értékként 300.000 Ft-ban határozta meg a hozzájárulás mértékét egységenként, amelyet a tervek szerint később évente az infláció mértékével aktualizálni fognak. Látható tehát hogy még mindig jobb most bejelenteni kapacitás-növekedésként a másik ingatlant is, hisz így a hozzájárulás csak 250 ezer Ft egységenként és lehet részletfizetést is kérni. Azok akik eddig is bejelentették mind a két ingatlant, láthatják, hogy ők is jól jártak.

Nézzünk egy másik esetet! Mi történik akkor, ha egy ingatlan után egy egységnyi hozzájárulást már egyszer befizettek, de később lebontják és a helyére mondjuk egy (8 lakásos) társasház épül. Értelemszerűen ebben az esetben is a társasház minden egyes egysége után igazolni kellene a hozzájárulás megfizetését. Mivel a korábbi ingatlan után csak egy egységnyi hozzájárulás megfizetése történt, ahhoz, hogy mind a nyolc lakásra szolgáltatói szerződést kössenek, be kell még fizetni hét egységnyi hozzájárulást. Könnyen belátható, hogy ez így korrekt és igazságos, hisz az igényelt szennyvíz-elvezetési kapacitás többszörösére növekedett ezáltal.

Itt fontos azt is megjegyezni, hogy általában a hozzájárulások megfizetése során a hozzájárulás nem azt a 10-20 m cső lefektetését fedezi, amely a legközelebbi csatlakozó ponttól az adott ingatlanig tart. Egy-egy nagyobb beruházás több ingatlan ellátására irányul. Ezek közül egy-egy ingatlan olyan adottságokkal rendelkezik, hogy kevesebb költséggel építhető meg. Míg egy másik ingatlan olyan adottságokkal rendelkezik, hogy azt meg a többiekhez képest sokszorosába kerül. Elég ha arra gondolunk, hogy a tisztítóhoz közelebb eső ingatlanok kisebb költségből, míg a parkvárosi ingatlanok sokszoros költséggel csatlakoztathatók a Dunáig tartó hálózatra.

Egy beruházás során -mivel egységes rendszer épül ki- mindenki egyformán fizet. Az egy egységre jutó költséget úgy számolják ki, hogy a rendszert a későbbiekben használó és abba szennyvizet bebocsátó háztartások számával osztják el a teljes beruházási költséget.

Mi lesz a befizetett pénzekkel?

Az elfogadott rendelet szabályozza azt is, hogy milyen formában kell kezelni az így befizetett pénzeket. Egyértelműen rögzíti, hogy egy külön számlán kell kezelni, egy ú.n. „Szennyvíz-hálózat Fejlesztési Alapként„ (továbbiakban: Alap).

Az Alap bevételei különösen:

a) A szennyvíz-hálózat fejlesztésére átadott pénzeszköz;

b) Az önkormányzat részesedése a víziközmű-hálózatot üzemeltető társaság nyereségéből;

c) Az Alap felhasználható pénzeszközeinek befektetéseiből származó kamat;

d) A szennyvízelvezető hálózatra történő utólagos csatlakozási hozzájárulások összege.

Az Alap terhére a következő kiadások teljesíthetők:

a) Az utólagos közműcsatlakozáshoz szükséges közművesítési, valamint víziközmű-társulati tagság esetén az érdekeltségi hozzájáruláshoz, valamint a házi szennyvízhálózat kiépítéséhez külön önkormányzati rendelet alapján nyújtott önkormányzati támogatások.

b) Szennyvízelvezető hálózat fejlesztés.

Az Alap felhasználásáról a Közgyűlés a tárgyévet megelőző év december 31-ig dönt. Látható, hogy elsődleges cél a megépült hálózat fejlesztése, karbantartása, de ezen alap segítségével lehet működtetni azt a támogatási rendszert is, amelynek segítésével biztosítható az, hogy a már kiépült hálózatra minél többen kössenek rá.

A csatornahálózat kiépítésének és működtetésének egyik legfontosabb célja ugyanis az, hogy a keletkezett szennyvizet ne a környezetünkbe közvetlenül, hanem szervezett és ellenőrzött módon vezessük el és tisztítsuk meg. Ez pedig azáltal biztosítható, ha a lehető legnagyobb arányú a rákötések száma a kiépült hálózaton.